2011. július 6., szerda

Village


Greenwich Village, West Village és SOHO:




















Egy szombat este döntöttem úgy, hogy ideje meglátogatnom ezt a környéket és rendesen körbenézni. Természetesen eltévedtem. Manhattanben utcaszerkezete rácsos, vannak streetek és avenuek, minden utca számozva van... nem bonyolult.
Ezzel szemben itt az utcák elkezdenek kuszálódni és neveik vannak (régen ez ey különálló faluvolt, később olvadt a citybe), mint például Gay street :)
Hát ennyi kellett nekem ahhoz, hogy eltévedjek párszor. De nem baj. Tudjátok vannak olyan helyek, ahol az ember szívesen téved el :)

Most még nem nagyon vagyok blogolós kedvemben, de ígérem, hamarosan jön egy Niagara és egy június 4-e.
xoxo

Welcome to the City of Niagara Falls!

Sajnos tortent par dolog, ami miatt meg az irastol is elment a kedvem.
Soha nem hittem volna, hogy lesz olyan pillanat ennek az utnak, amikor az ejszaka kozepen fogom a hatizsakom es elindulok a repter fele. Vagy, hogy 2 napon keresztul zokogok mint egy eszelos... No de ez ugye meg mindig az en eletem, szoval nem is tudom min lepodok meg.

Visszaterve a lenyegre nem tuntem el, csak itt doglok egy lepukkant koszfeszekben, ott is egy lepukkant koszfeszekhez illo hotelszobaban. Egy eretekelheto dolog van itt: az hogy az ablakbol a kanadai hatar es a vizesesbol felszallo para lathato. A hatar itt van szemben, rogton a parkolo utan, a vizeses meg 5 percre a sarkon tul.

Tegnap este, egy jo hosszu kocsikazas utan ertunk ide. Mikor beleptem a hotelszobaba, a lelegzetem is elakadt. No persze nem csak azert mert kibaszott budos volt, hanem mert annyira hihetetlen az ami ezen a helyen van. Elvegre ez a NIAGARA! Haho, nem kellene ennek egy kicsit szebbnek, otthonosabbnak, turistacsalogatobbnak lennie? Radasul nekem sehogy sem ugrik be, hogy Amerikaban lett volna szocializmus, es megis itt a ,,szocreal" minden eleme megtalalhato.
A varos... elmondani nem tudom.... hogy is kellene... Van itt egy welcome center ahova elozo este bementunk vacsorazni... bocsi, mentunk volna, mert ahogy beleptunk annyit lattunk, hogy egy nagy koszos csarnok vagy terminal szeru terem, budos kajakkal, szutykos padokkal es kizarolag indiaiak es kinaik esznek bent, de vagy ezren. Amugy sincs itt semmi. Az eg vilagon semmi. Ez a hely iszonyu. Az utcakon is mindenhol indiaiak, es aki jart mar angliaban vagy amerikaban az tudja, hogy ez pontosan mit is jelent.

Azert nem haltam ehen, de majdnem. Ugyanis nagy mazlinkra van itt egy Hard Rock Cafe. Ott vannak feher emberek, csak ok is nagyon hangosak... de legalabb nem lattam elo hepatitis virusokat, amint eppen korbtancoljak a pultot. Mondjuk en mar nem ott ettem (amiatt a bizonyos dolog miatt, amit az elejen mondtam), hanem feljottem a szobaba, megettem a szenesre egetett hamburgerem negyedet, bevettem 4 nyugibogyit es elaludtam. Aludtam is 14 orat.

Azt hiszem az embernek be kell latnia azt, hogzha egy nap nem eppen az o napja... hazefele veszek valami benzinkuton egy doboz alatatot es igyekszem ataludni a kovetkezo ket napot is.

Kesobb lesznek kepek es irok a vizesesrol is, mert mindennek ellenere az azert meger egy kulon posztot. Most lemegyek a konditerembe... a mozgas jot tesz a lelkemnek.
Bocsi, hogy nincs ekezet es ha van hiba a szovegben, de en ujra nem olvasom ezt a vackot...
xoxo

2011. július 2., szombat

FIRE ISLAND


Kezdjek ömlengeni?
Oké :D
Szóóóóval ez a hely FANTASzTIKUS!
Őszintén szólva az egész New York útban ezt vártam leginkább, bár sosem volt szó róla, hogy tényleg el is jutok ide, de mégis reménykedtem, hogy esetleg összejön. És sikerült!
Fire Islandre Jamaica stationről indulnak vonatok (LIRR: Long Island Railroad) (Penn stationről és még máshonnan is, de nekünk ez volt kézenfekvő). Egy óra vonatozás után Bay Shore-ban leszálltunk és ott várt egy kisbusz, ami 4 dollárért kivitt a kikötőbe. Ott először Seawiew-be szerettem volna jegyet venni, de azt mondták az más pénztár, úgyhogy megegyeztem magammal, hogy jó lesz nekem Ocean Beach is. Kaptunk jegyet, felültünk a komp tetejére (ezek a kompok nem olyanok mint otthon vagy mint Doverben, inkább mint a normális hajók) és irány meseország.
Felhő egy sem volt az égen, ami pedig olyan kék volt, hogy majd leszédültem a padról :)
Fújt a szél, minden csendes és szép volt, csak a motor és hullámok hangja, mögöttem New York, Amerika, előttem pedig egy kicsi földsáv, a sziget, ami után csak víz, víz és víz. Ó az Óceán!
Mikor leszálltunk a kompról az első amit láttunk sok-sok bicikli és ezek a kis tologatható, biciklire akasztható kiskocsik. Mert hogy ezen a szigeten nem igen van autó. Ugyanis nem fér el vagy éppen nincs olyan út amit használhatna. Ocean Beach egy viszonylag nagy falu (viszonylag: Hosszában 20 perc, keresztben 5 perc átsétálni rajta :D). A kompok az öbölben, a kontinens felőli részen kötnek ki. Itt vannak kis boltok (shoppe-nak mondják itt, ami kb annyi, hogy boltocska), van még pár autó is (rendőr, tűzoltó, mentő, de ezek is inkább nagyobbacska terepjárok és nem olyanok mint otthon vagy itt a kontinensen). Ezen kívül az emberek gyalog, biciklivel vagy golfkocsival járnak (de már az is ritka). Ha jól tudom a sziget még ennél is keskenyebb, keleti részén még ennyi gépjármű sincs).
Szóval idill, idill, idill!
Átsétáltunk a másik oldalra, ahol az első dolog ami fogadott egy szarvas. Ott állt a lépcsőnél és bámult bambán rám. Én meg rá. A szigeten a szarvasok csak úgy vannak, nem nagyon izgatják magukat miattad, nem érdekled őket. Mi is még vagy öttel futottunk össze.
Aztán nagyon lassan arrébb vánszorgott és végre fel tudtam menni a lépcsőn, ami átvitt a dűnén és végre ott voltam. Az óceánnál. Teljes valómban én és teljes valójában ő.
A víz szikrázott, a partot méteres hullámok verték, fehér homok mindenütt... El tudjátok képzelni?
A part nem volt zsúfolt, ide nem járnak turisták (engem kivéve :D), csak gazdagok és szépek, akiknek itt vannak kis hétvégi házikóik.
És végre láttam azt, amit már annyira régóta szerettem volna. A vízen túl már nem volt túlpart, csak a végtelenség. Ami azután jött pedig már Európa, de most az elképzelhetetlenül messze van. Én pedig itt :)

És végül egy kép arról, hogy elárasztották a szeplők az arcomat :)
xoxo