2011. július 2., szombat

FIRE ISLAND


Kezdjek ömlengeni?
Oké :D
Szóóóóval ez a hely FANTASzTIKUS!
Őszintén szólva az egész New York útban ezt vártam leginkább, bár sosem volt szó róla, hogy tényleg el is jutok ide, de mégis reménykedtem, hogy esetleg összejön. És sikerült!
Fire Islandre Jamaica stationről indulnak vonatok (LIRR: Long Island Railroad) (Penn stationről és még máshonnan is, de nekünk ez volt kézenfekvő). Egy óra vonatozás után Bay Shore-ban leszálltunk és ott várt egy kisbusz, ami 4 dollárért kivitt a kikötőbe. Ott először Seawiew-be szerettem volna jegyet venni, de azt mondták az más pénztár, úgyhogy megegyeztem magammal, hogy jó lesz nekem Ocean Beach is. Kaptunk jegyet, felültünk a komp tetejére (ezek a kompok nem olyanok mint otthon vagy mint Doverben, inkább mint a normális hajók) és irány meseország.
Felhő egy sem volt az égen, ami pedig olyan kék volt, hogy majd leszédültem a padról :)
Fújt a szél, minden csendes és szép volt, csak a motor és hullámok hangja, mögöttem New York, Amerika, előttem pedig egy kicsi földsáv, a sziget, ami után csak víz, víz és víz. Ó az Óceán!
Mikor leszálltunk a kompról az első amit láttunk sok-sok bicikli és ezek a kis tologatható, biciklire akasztható kiskocsik. Mert hogy ezen a szigeten nem igen van autó. Ugyanis nem fér el vagy éppen nincs olyan út amit használhatna. Ocean Beach egy viszonylag nagy falu (viszonylag: Hosszában 20 perc, keresztben 5 perc átsétálni rajta :D). A kompok az öbölben, a kontinens felőli részen kötnek ki. Itt vannak kis boltok (shoppe-nak mondják itt, ami kb annyi, hogy boltocska), van még pár autó is (rendőr, tűzoltó, mentő, de ezek is inkább nagyobbacska terepjárok és nem olyanok mint otthon vagy itt a kontinensen). Ezen kívül az emberek gyalog, biciklivel vagy golfkocsival járnak (de már az is ritka). Ha jól tudom a sziget még ennél is keskenyebb, keleti részén még ennyi gépjármű sincs).
Szóval idill, idill, idill!
Átsétáltunk a másik oldalra, ahol az első dolog ami fogadott egy szarvas. Ott állt a lépcsőnél és bámult bambán rám. Én meg rá. A szigeten a szarvasok csak úgy vannak, nem nagyon izgatják magukat miattad, nem érdekled őket. Mi is még vagy öttel futottunk össze.
Aztán nagyon lassan arrébb vánszorgott és végre fel tudtam menni a lépcsőn, ami átvitt a dűnén és végre ott voltam. Az óceánnál. Teljes valómban én és teljes valójában ő.
A víz szikrázott, a partot méteres hullámok verték, fehér homok mindenütt... El tudjátok képzelni?
A part nem volt zsúfolt, ide nem járnak turisták (engem kivéve :D), csak gazdagok és szépek, akiknek itt vannak kis hétvégi házikóik.
És végre láttam azt, amit már annyira régóta szerettem volna. A vízen túl már nem volt túlpart, csak a végtelenség. Ami azután jött pedig már Európa, de most az elképzelhetetlenül messze van. Én pedig itt :)

És végül egy kép arról, hogy elárasztották a szeplők az arcomat :)
xoxo





2 megjegyzés:

  1. M.e.s.e.sz.é.p ez a hely!!!

    Ezzel a kérdéssel mindenkinek az agyára megyek, de ott nyilván van ár-apály. Megfigyelted, látványosan nő olyankor a vízszint, vagy ekkora víztömegnél ez nem feltűnő.

    Engem egyébként az őzgida és azok a kis stégek varázsolnak el. És az, hogy itt nincs autó, hogy 5 percbe telik, míg átsétálsz a sziget egyik oldaláról a másikra. Meg az, ahogy elképzelem a homokot. A fehér, óceánparti homokot. A víz biztos jéghideg. Fürödtél?

    VálaszTörlés
  2. nem volt annyira feltűnő :)
    talán csak annyi volt, hogy nagyobbak lettek a hullámok egy idő után és feljebb is jöttek a homokon.
    Úszni nem úsztam, de elszórakoztam a hullámokkal. Van egy kis víziszonyom és nekem azért ez az óceánnyi,jéghideg víz kicsit sok. Meg elég sötét is, szóval inkább csak úgy ugráltam benne :D (de vizes lett mindenem)
    Pont mondtam A-nak, hogy ez olyan hideg, hogyha egyszer ebben kellene megvárnom a mentőcsapatokat inkább kiúsznék magamtól :)

    VálaszTörlés